Olvasgattam mindenfélét jobbra-balra, mint máskor is, és találtam ezt a kiváló cikket Petraeus tábornokról. Politikai portré Petraeusról, a katonáról, aki egyszer még amerikai elnök is lehetne talán, republikánus színekben, de közben már most is egyfajta szűk értelemben vett árnyékelnökségben utazik (tegyük hozzá, az előző adminisztrációtól Obamáék által örökbe fogadott Robert Gates védelmi minisztersége alatt).
Bushék iraki blamájából az ő, Petraeus vezénylete alatt (bár igazság szerint nem az ő vezénylete miatt, ahogyan ezt Michael Brenner is megállapítja) lett az a - végül - kevésbé rossz, ami. Jelenleg pedig Afganisztánban vitézkedik a generális, illetve ügyesen generálja egyfajta relatíve sikeres afganisztáni vitézkedés látszatát odahaza, az amerikai közbeszédben.
Én csak annyit tennék hozzá, relativizálandó az erősen kritikus cikk tartalmát, hogy Petraeus és mondjuk Barack Obamáék chicagói klikkje között az illúziógyártásban látok fontos különbséget. Obamáék is gyártanak illúziókat folyamatosan, nem csak Afganisztánnal kapcsolatban, de más céllal teszik, amit tesznek. Petraeus komolyabban veszi, hogy Afganisztánban biztonsági érdekeket kell garantálni, a pakisztáni útvesztőn való átvergődés minden nehézségével együtt is, ha egy mód van rá, és ezért manipulálja a médiát és az amerikai belpolitikát. Obamáékat pedig már 2008-ban is a 2012-es választások foglalkoztatták erősebben, amikor Afganisztánról strategizálgatni kezdtek (Hillary Clinton külügyminisztert pedig a 2016-os választások foglalkoztatják).
Egész direkt állásfoglalás ez részemről, tudom, de két dolgot azért hozzátennék: 1) sok tekintetben megerősítő forrás mindezzel kapcsolatban a rutinróka újságíró Bob Woodward friss könyve, az Obama's Wars, melyet ez úton mindenkinek ajánlok is akkor; 2) azért az én állásfoglalásomat ne tévessze össze senki egy, a demokratikus-republikánus törésvonallal kapcsolatos állásfoglalással. A különbség Obamáék és Petraeus között az én szememben egyelőre annyi, hogy Petraeusnak mindenképpen (nem csak bizonyos feltételekkel) kell valamiféle afgán siker ahhoz, hogy egyszer talán sikerrel álljon be a Fehér Házért vívott küzdelembe, nem különbség viszont az, hogy így neki is ott jár a fejében egy közelgő elnökválasztás. Egyelőre nyilván ő van a legmesszebb a céljától. Amikor McChrystalt Obamáék kibuktatták az ISAF-parancsnoki székből, Petraeus tábornokot pedig bebuktatták oda, ez akkor is világos volt minden érintett számára. Petraeus mégis bevállalta; nem nagyon volt választása, de azért nem is remény nélkül, lemondóan ment bele.
To be continued, mármint a valóságban persze.
Bushék iraki blamájából az ő, Petraeus vezénylete alatt (bár igazság szerint nem az ő vezénylete miatt, ahogyan ezt Michael Brenner is megállapítja) lett az a - végül - kevésbé rossz, ami. Jelenleg pedig Afganisztánban vitézkedik a generális, illetve ügyesen generálja egyfajta relatíve sikeres afganisztáni vitézkedés látszatát odahaza, az amerikai közbeszédben.
Én csak annyit tennék hozzá, relativizálandó az erősen kritikus cikk tartalmát, hogy Petraeus és mondjuk Barack Obamáék chicagói klikkje között az illúziógyártásban látok fontos különbséget. Obamáék is gyártanak illúziókat folyamatosan, nem csak Afganisztánnal kapcsolatban, de más céllal teszik, amit tesznek. Petraeus komolyabban veszi, hogy Afganisztánban biztonsági érdekeket kell garantálni, a pakisztáni útvesztőn való átvergődés minden nehézségével együtt is, ha egy mód van rá, és ezért manipulálja a médiát és az amerikai belpolitikát. Obamáékat pedig már 2008-ban is a 2012-es választások foglalkoztatták erősebben, amikor Afganisztánról strategizálgatni kezdtek (Hillary Clinton külügyminisztert pedig a 2016-os választások foglalkoztatják).
Egész direkt állásfoglalás ez részemről, tudom, de két dolgot azért hozzátennék: 1) sok tekintetben megerősítő forrás mindezzel kapcsolatban a rutinróka újságíró Bob Woodward friss könyve, az Obama's Wars, melyet ez úton mindenkinek ajánlok is akkor; 2) azért az én állásfoglalásomat ne tévessze össze senki egy, a demokratikus-republikánus törésvonallal kapcsolatos állásfoglalással. A különbség Obamáék és Petraeus között az én szememben egyelőre annyi, hogy Petraeusnak mindenképpen (nem csak bizonyos feltételekkel) kell valamiféle afgán siker ahhoz, hogy egyszer talán sikerrel álljon be a Fehér Házért vívott küzdelembe, nem különbség viszont az, hogy így neki is ott jár a fejében egy közelgő elnökválasztás. Egyelőre nyilván ő van a legmesszebb a céljától. Amikor McChrystalt Obamáék kibuktatták az ISAF-parancsnoki székből, Petraeus tábornokot pedig bebuktatták oda, ez akkor is világos volt minden érintett számára. Petraeus mégis bevállalta; nem nagyon volt választása, de azért nem is remény nélkül, lemondóan ment bele.
To be continued, mármint a valóságban persze.
0 comments:
Megjegyzés küldése