Szóval lehetne itt valamilyen elegáns elemzésbe kezdeni, hogy általában miért rossz az, amikor valaki retorikai csapdát állít saját magának. Mi lesz, ha holnap is harcérintkezésbe keverednek katonák valahol Afganisztánban? De igazából nem erről érdemes beszélni (mert ez garantált).
Egyrészt nincsen - és nem lesz - az idézett elszólásnak akkora hatása, mint amilyen például annak volt, amikor ifjabb Bush a Lincoln
Másrészt Obamának ez a mostani kijelentése egyszerűen nem méltó igazi kritikára és rendszeres számonkérésre, annyira pontatlan. Ha Obama ezt nem érezte akkor, amikor kimondta, egy megértő olvasatban esetleg azzal tudom menteni, hogy Afganisztánon kívül a világnak hány problémás pontjára kell odafigyelnie most egyszerre - az amerikai belpolitika mellett; és hát az afganisztáni kilátásokon kívül még sok minden másról is kérdezték ebben az interjúban.
Az a gyanúm azonban, hogy a tavalyi dél-afganisztáni, Mardzsah és Kanadahar környéki katonai műveletekre (Operation Moshtarak és 2010-es társai) gondolva mondta, amit mondott. Ezekre ő és a Fehér Ház részéről mások is következetesen döntő ütközetekként utaltak, mindvégig. Ennek a felfogásnak egy gerillaháború kontextusában nem volt, illetve nincsen értelme, viszont a közvélemény részéről ettől még remélhetnek piros pontokat begyűjteni azzal, hogy megígérik, több ilyen igazi, nagy, harci művelet már nem lesz. 2011 közepén elkezdik kivonni az amerikai csapatokat, 2014-re pedig az afgán erők lesznek a helyzet urai minden egyes tartományban - Obama ezeknek a vállalásoknak a szellemében fogalmazott úgy, ahogy (pontatlanságával rátéve azokra egy nagy lapáttal).
Az ennek hátterében meglévő elköteleződésben már inkább felfedezhető egy retorikai csapda.
0 comments:
Megjegyzés küldése